"Az érkezés napján, azaz pénteken a résztvevők egy része már a délelőtti órákban Szatmárnémeti utcáin bolyongtak (vagy épp kávézókat uraltak egy jó pár óráig), mígnem a Kölcsey Ferenc Főgimnázium bentlakásának kapuja ki nem tárult számukra. Így délután, a szállás helyszínén megkezdődhetett a regisztráció, az érkezők fogadása és bizony a velük járó papírmunka is. Ezzel egyszerre a rég nem látott ismerősök, barátok és új MAKOSZ-osok közötti beszélgetések egyaránt megeredtek, a zene szólt a háttérben, de érdemes megemlíteni a nagy beleéléssel elmesélt vonatúti sztorizgatásokat is, hiszen lássuk be, nem kevés esély van rá, hogy egy emlékezetes ideúttal kezdődjön néhányunknak a hétvégéje… Az este közeledtével Vajda Péter, a tavaszi OKH főszervezője hivatalosan is megnyitotta a rendezvényt, majd beharangozva az esti programot, vacsorára invitált minket. (Csak az együttérzés reményében és a minél hitelesebb beszámoló érdekében osztom meg, hogy ezen a délutánon éreztünk és láttunk utoljára napsütést Szatmáron.)
Az evést követő pihenő után a házigazdák, a SzameDT-sek vezetésével különböző játékokra került sor, melyeknek legfőbb céljuk az ismerkedés megkönnyítése, a jókedv fenntartása volt. A jól ismert ujjas játékkal startoltunk, ám egy jelentős csavarral: a kérdésekre nem neked, hanem a másik félnek kellett válaszolnia rád vonatkozólag. Ahogy a képeken is látható, a szemek felcsillantak, amikor elhangzott egy-egy helyes tipp, de a sikerélményt és az örömöt már az is tetőzte egyeseknél, ha sikerült egy nem brassói vagy maros megyei személlyel játszani. Ezt követte a „forró szél fúj”, a SÜSÜ, ám házakat is alkottunk, majd újra formáltunk. Mindezek mellett különböző energizer-eknek is hasznát vettük (36 óra folyamatos ébrenlétnek kezdett idővel megérződni a hatása), így például a „PADA?” játék egyszerre feltöltötte és lefárasztotta a társaságot. A szabadprogramnak köszönhetően a résztvevőknek már az első éjszaka alkalmával sikerült még jobban összerázódniuk, megismerkedniük, legalábbis az éjszakába (vagy akár hajnalba) nyúló beszélgetések nem engednek másra következtetni.
A szombat reggelünk kiválóan szemlélteti, milyen sokszínűek és különbözőek az OKH-n résztvevők: akadnak, akik az eső kopogására felkelnek, és vannak, akiket a mellettük lévő telefon hangos ébresztője (ami mellesleg az egész épületet átárasztotta) sem zavarja meg mély álmukból. A napot reggelizéssel kezdtük, az étkezőben kómás fejek köszöntötték egymást, közben egy kis meleg teát szürcsölve. Iparkodni kellett, hiszen a nap első képzése közeledett, így noteszt, írószert eltéve, kapucnikat a fejünkre húzva (a felkészültek esernyőkkel a fejük felett) megindultunk a szatmáriak vezetésével a kultúrházhoz. Ázottan ugyan, de helyeinket elfoglalva már meg is kezdődhetett az első képzés, amit Máthé Róbert pszichológus tartott nekünk a stresszhelyzetkezelésről. Az anyósviccekkel teli és tapasztalt előadónknak köszönhetően számos információt sajátíthattunk el a témában, de nem csak elméleti szinten, hanem gyakorlatban is. Végeztünk különböző izom- és légzőgyakorlatokat, oldottunk teszteket, és még egy rövidebb, ám valóban hatásos meditálásra is sor került.
Egy hosszabb szünet után, amiben a társaság meg is ebédelt (és a zuhogó esőnek hála fölöttébb elázott… újra), délután következhetett a második képzés, melynek témája az iskolai zaklatás, előadónk pedig Frigy Szabolcs volt. Közvetlen, feloldott hangulat, nyitottság és nagy interakció jellemezte a jelenlévőket, a véleményünket, gondolatainkat, tapasztalatainkat őszintén megoszthattuk, kérdéseinket bátran feltehettük. Egy kisebb workshop részre is sor került: csapatokba szegülve egy olyan diáktanácsos programot kellett elméletben kidolgoznunk, melynek hatására környezetünkben az iskolai zaklatás minimalizálódik, az agresszorok száma alábbhagy, valamint ösztönzi, bíztatja a diákokat az azonnali segítségkérésre, a bizalomi kör kialakítására.
A képzések lefolyta után megtörtént a fotózkodás is, majd a kultúrházat elhagyva nem maradt más hátra, mint a vacsizás, majd a rendezvény hivatalos lezárása …vagy mégsem? Bár ezek valóban megtörténtek, az OKH-n résztvevőkre (a pakoláson kívül) még várt egy rendezvény utáni utolsó szórakozás, ahol volt közös biliárdozás, tombolás, táncolás, éneklés, így adva egy méltó zárást a hétvégének.
Köszönjük a felkészült képzőknek, az ügyes házigazdáknak, a SzameDT-seknek és persze a MAKOSZ-nak az OKH nyújtotta élményeket, emlékeket, tapasztalatokat! Jó volt, legyen még! :)"
Az esemény a Korall Klinika támogatásával jött létre, melynek jegyében Máthé Róbert, a klinikával együttműködő pszichológus bérmentve tartott előadást a fiataloknak.
